Köztudott, hogy az emberekhez hasonlóan az állatoknál is különböző alvásciklusok váltogatják egymást. Megfigyelések alapján kijelenthető, hogy a REM ciklus során álmodnak is. A nehézséget a kommunikáció hiánya okozza, így többnyire csak feltételezésekre lehet hagyatkozni. Mindazonáltal végeztek már olyan kísérleteket, melyek lényegesen messzebb merészkedtek ebben a kérdésben.
Az egyik leghíresebb kísérletet laboratóriumi patkányokkal végezték. A patkányok egész nap egy útvesztőben szaladgáltak, miközben a tudósok az agyi aktivitást mérték. Alvás közben ugyanazok az agyterületek aktivizálódtak, mint nappal az útvesztőben, olyannyira, hogy a tudósok még azt is meg tudták határozni, hogy éppen az útvesztő melyik részéről álmodnak a patkányok.
A kutyák is többnyire azzal álmodnak, amit egész nap csinálnak, és mivel nagyon erősen kötődnek a gazdájukhoz, valószínűsíthető, hogy ilyenkor is vele játszanak, vagy valamilyen eldobott tárgyért futnak. Rémálmaik is lehetnek, ilyenkor semmi esetre se keltsük fel őket, mert agresszívek lehetnek. Fiatal és idős kutyáknál a vázizmok lebénításáért felelős idegközpont kevésbé jól működik, ezért az álmodás kutyáknál jól megfigyelhető.
A macskák esetében az ösztönök nagyon erősek, álmaik nagy része valószínűsíthetően a vadászatról, prédaállatok üldözéséről szól, de nagy ritkán nekik is lehetnek rémálmaik. Egyszer a macskám például alvás közben pontosan úgy borzolta fel a szőrét, mint amikor valami nagyon ijesztő dologgal találkozik. Az 1960-as években két francia tudós, Michel Jouvet és J. F. Delorme egy kísérlet során eltávolították egy macska agytörzsének azt a részét, mely az alvás alatt az izmok lebénításáért felel. A macska ennek hatására a REM ciklus alatt felkelt, járkált és egy képzeletbeli prédára vadászott. Szerencsére ma már kevésbé invazívan is lehet az állatok álmait vizsgálni.
A gorillák genetikai állománya közel 98%-ban megegyezik az emberével. A 20. század egyik legnagyobb állatkísérleti áttörését Francine Patterson pszichológus érte el, aki két gorillát, Kokót és Michaelt sikeresen megtanított jelbeszéddel kommunikálni. Az állatok közel 1000 szót ki tudtak fejezni és kb. 2000 szót értettek meg. Michael be is számolt Pattersonnak egy visszatérő rémálmáról, mely saját gyermekkori élményein alapult, amikor egy orvvadász elpusztította a családját. Koko történetéről filmet is készítettek, íme egy kis ízelítő:
Most októberben megjelent egy videó, melyben David Sheel tengerbiológus bemutat egy alvó polipot, mely minden valószínűség szerint álmodik. A polipok ügyesen változtatják a megjelenésüket, hogy jobban beleolvadjanak a környezetbe, de megfigyelések alapján érzelmeiket is így fejezik ki, pl. támadó hangulatban sötétre váltanak. Az alvó polip a videóban ugyanúgy váltogatja a színeit, mint azt ébren tenné, ez alapján kissé merész feltételezés ugyan, de megjelenik előttünk egy történet, mely során a polip vadászik és elejti a zsákmányt.
Az állatok álmainak vizsgálatával kapcsolatban áttörést elsősorban a kommunikáció fejlesztése hozhat, Pattersonhoz hasonlóan el kell érnünk, hogy az állatok képesek legyenek beszámolni az álmaikról. Egy távoli jövőben talán képesek leszünk az agy által keltett hullámokat képekké alakítani, és álmai(n)kat, mint egy videót, akár végig is nézhetjük.
Comments